a kések életlenek nyiszatolnak nyeszetelnek a zsömlét gumis
szivaccsá gyűrik a beléből még morzsa sem lesz nem tudsz
egy normális szelet húst levágni csak gyötröd a rostokat az ujjad
begyébe belevésődik a kés tompa vége
*
kések vagy már el is késtem egyszer voltam idejében ott vagy túl korán érkeztem amikor még nem volt semmi hogy aztán teljesen lekéssem amiről nem volna szabad
*
újságpapírba csomagolva egyenként a csíkos szatyor aljára teszi
hogy ki ne szúrja elviszi a köszörűshöz van még néhány a városban
régimódi háziasszonyok késeit ollóit élezik nem
vettek a japán teflonélű negyvennégydarabos készletből
hogy mondják ezt kínaiul a köszörűs kihasználja a
kiszolgáltatott helyzetét néhány húzásért ezreseket is
elkér az asszony szó nélkül fizet végre olyan lesz
mint a kiengedett hajú szakácsnő a tévé főzőműsorában könnyedén
szeletel mosolyogva szeletelve mosolyog
hazaér kicsomagolja az újságpapírból végighúzza
kezét a kés élén a kötszeres ládát leverve vízhatlan
ragtapaszt keres a távirányítóval beállítja tévé
paprikát vagy spektrumot a húst a deszkára teszi
sérült ujját eltartva laza csuklómozdulattal szeletelni
kezdi először a körme hegye megy aztán míg a tévére
pillant az ujjbegyéből nyes le egy kis kerek korongot
alig fél milliméter de milyen jól vérzik a
bőrfelszín alatt futó patakocska
*
amíg a kötszerrel vacakolt lekéste a hosszúhajút jön a kopaszodó részeges angol
főszakács ne igyon egyedül a húst visszateszi holnap kidobja mint a többit a hűtőben
matat a kezébe akad a viszkisüveg
