Csak a hűtő van bent a sarokban. A hűtő az első. A lényeg. A jéghideg Soproni az igazi. Az élet habos oldala. Mert megérdemlem. Aztán a fal, ha falról lehet beszélni egyáltalán. Folyton alakuló felület inkább.
Eszement szél. Röpköd minden. Üres műanyagpohár. Szállunk a szélben. Sárga-piros-kék, tizenkétdarabos (99 forint) tescos gyerekfogasokra függönycsipeszelve rajzok. Képregényrészletek. Lakatos Pisti Lencsilányának a szeme nagyon szomorú, italboltja előtt magányos kék robogó. Az asztalon Műutak, Praek, Kalligramok, Holmik, még pár – recenziós példányok. A másikon hét darab Evelina alma, ovális cetlin felirat: ...enjoy it every day.
Oké, élvezzük. Meg a sört, és a Borsodit (ropi). Kezdünk hivatalosak lenni. Petrit olvasok. Elő, ők meg utánam: „én nem bírom a tocsogós csajokat”. Spontán beszélgetés alakul terv szerint, Somogyi Aranka és Magyari Andrea.
Net-irodalom, ez a téma ugyanis. Fesztivál-témánk. Somogyinak az ICA nagymellű pultoscsajt jelent. Magyarinak is – a blog egyik szerkesztője – elsőre. Másodikra az IrodalmiCentifugát, és akkor beszél is róla, ha már. 2005-ben Bódis Kriszta és Gordon Agáta rendszeresen, „kavarjuk az állóvizet” jelmondattal, irodalmi estet szervezett. Nőírókat mutattak be és férfiírókat, akik női szempontokat tárnak fel. Az ICA blog először az est szövegeinek rögzítésére szolgált, majd Györe Gabi szerkesztésével naponta frissülő fórummá lett. Online női és civil lapnak nevezi most magát, hiszen nemcsak női témákról írnak, hanem különféle civil mozgalmakhoz tartozó eseményekről, pályázatokról is. Szerzőket találni most kicsit nehézkes, ugyanis támogatás híján nem tudnak nekik fizetni, elsőközlésre ezért nem nagyon tudnak vállalkozni. A másodközlést azonban nagyon fontosnak tartják, a különféle rangos irodalmi lapban megjelenő szövegek néhány száz olvasóhoz jutnak el, szemben a napi ötszázzal a neten. Az Index-szel való együttműködéssel ez a szám napi 5-6000-re nőhet. A nőirodalom terjesztésének követe akarnak lenni, de behoznak férfiakat is. A legmagasabb, 20 ezres számú látogatottságot épp Kovács Zsolt könnyed, ügyesen megírt glosszája érte el: egy fickó bemegy a Burgerbe, meglát egy szép nőt, az salátát eszik, a férfi is salátát vesz, hogy imponáljon neki, erre megjön a nő elegáns pasija. Azért A világ tanítónői és az Orbánné Vica sorozatnak igen nagy sikere van. Célkorosztály nincs, sok szerkesztői levelet kapnak fiatal lányoktól úgyis, mint hatvan év körüliektől, városiaktól, mint vidékiektől. Vannak olyan kommentek is, melyek szerint az író nők hülye leszbikusok, csupa boldogtalan, kielégítetlen figura.
költőként, prózaíróként is identifikálja magát, nem követi ezt az utat. Van viszont egy senki által kétségbe nem volt mainstream, és pont ide, a nagyrészt férfiak által irányított kánonba bekerülni a cél. Aztán lehet hogy például itt nem vesznek komolyan, mégis legitim leszel, ha a férfiirodalom rád nyomta a bélyegét: jöhetsz, mondja Magyari.
A nyomtatott folyóiratok, miként a kódexek is, meg fognak halni. Ha elmész a Pecsába, nem tudsz már eladni könyvet, nem veszik meg, mert mindenki azt tölt le, amit akar. Örülni lehet viszont, ha a szótáraidat nem kell cipelni, és kézművesmunka lesz a könyv. Mész nyaralni, nem kell plusz egy táska könyv, elég a netbook.
Mi a message, kérdezi Somogyi. Csaknem 4000 bejegyzés van az ICÁn. A régebbi anyagokat is érdemes előszedni, mint Lángh Júlia női afrika-regényéről szóló cikkeket, Pávai Patak Márta spanyol sorozatát. Magyari így tervez: szeretnék angol sorozatot könyvekről, melyeket lefordítottak, mégsem igazán ismertek, például Barbara Pym ironikus hangulatú, angol társadalomról szóló szövegei; és szerkesztőiskolát fogunk indítani; és újjáalakulunk honlappá, melyen könyvtár is lesz, letölthető tartalommal. Végül a gender studiesről szól, amit fontosnak tart. A kifejezés az ijesztő feminizmus szó helyetti változat, nem szerencsés. Lehetne úgy is, hogy nemek közti együttműködés – de nincs jó fordítása. Eufemizmus ez, bár én nőtanulmányoknak nevezném, de a pc okán ez sem az igazi. Kiírhatnánk pályázatot a névre, dobja fel az ötletet Magyari. Jelentkezzetek!
Somogyi Aranka és Szőcs Henriette szeretettel üdvözölik magukat. Egyikük az Alteregó című regényt, másikuk a cím nélküli, szerkesztés alatti verseskötetet is. Egymás szövegét olvassák. Somogyi egy romantikus részt választ a regényből erotikus helyett, mert, mint mondja, a könyv szerelem meg még szerelem, és történelem, nyakon öntve szerelemmel. „A Dzsebel Musza csúcsán két épület áll, egy kis kápolna és egy mecset. A hőség egyre tikkasztóbb lett, aki csak tehette, árnyékba húzódott. Erre a kápolna volt a legalkalmasabb, imádkozás ürügyén bementek. (…) Otthagytam őket, egészen a sziklák pereméig mentem, kiálltam egy kiszögellésre. (…) Megfordultam, beleütköztem egy fehér ruhás beduinba. Ijedtemben hátrahőköltem, a mélység irányába. Rágondolni se merek, mi történik, ha a férfi nem kap el.” Szőcs egy erre alliterálót olvas, melyben hasonlóképp gyorsan dől el a történet, a Bladimérit. „Gizivel egy kétszemélyes koktélt kérünk, kék lagúna, extra széles pohár, curacao-tengerben két narancskarika úszik, középen döfi át őket a szívószál, együtt iszunk, bugyogtatjuk is, mint a kisgyerekek. Egyre közelebb szorulok a mögöttem állóhoz, harsányan kiabál a barátaival, németek, persze, de hochdeutschot beszélnek, elkapok egy-két szót. Ha itt vagy, ki kell próbálnod a Bloody Mary-t, 1921-ben találta fel a híres bártender, Pete Petiot. Egy shaker-be vagy egyenesen egy nagy pohárba : jég, 6 csepp Worchester szósz, 3 csepp Tabasco, csipet só, csipet bors, fél citrom leve, 2 uncia vodka, feltölteni a poharat a legjobb minőségű paradicsomlével, és rá szigorúan semmi más, semmi rázás”.
Szőcs a történetről mesél, mely a vágyról szól, annak hiányáról, létrejöttéről és felfokozódásáról. A szövegben levelekre azért van szükség, hogy meg tudja magyarázni azt, amit igen nehéz ebben a szövevényes kapcsolatban. Somogyi szerint a nő itt kicsit tárgyiasult, de ez mindenesetre korrektebb eljárás, mint a mi kultúránkban, ahol egy férfihez több nő is tartozik különféle relációkban. Somogyi felolvasott prózája részlet a később megírandó regényéből. Sok minden áthúzódik a szövegeken, erős az asszociáció arra a kérdésfeltevésre, hogy a nők ugyanúgy működnek-e, mint a férfiak. Megteheti-e a nő is, hogy megkívánja, megfogja, elveszi. A helyszínek, Párizs, meghatározóak az életében, miként Egyiptom is, a közel-kelet a Hajnal című versben. Egyedül sokféleképp érezheti magát az ember: a Királyok Völgye csodája után Párizsban az utazó magánya, aki fél a külvilágtól, a macskától, a végén az anyját veszti el. A címválasztás, a hajnal, a gyötrelmes, alvás nélküli állapotot jelzi – a hajnal rossz. Szőcs készülő kötete pedig A török brigadéros, nem tudja még a végét. Minden története személyes élményből indul ki. Egy ismerősöm rám telefonált – meséli – te kis pajzán. Ezután csak azt mondhatja: minden történetem fikció.
Simon Marci verse időben előbb volt, de most ez jön: „csak képzeld azt, hogy szeretted azt a nőt, akit/ tegnap láttál koncert után valami tolakodó részeg/ szája elől elhajolni újra és újra. És újra.” Mondjuk az Alvin és a mókusok alatt.
