látszik végképp elszúrtam vége nem volt türelmem megvárni
az igazit mindenféle patkányokkal összefeküdtem ha
szerettem elküldtem ha hánytam tőle átöleltem megcsókoltam
ha a pofámba hazudott bujaságom büntetése a testem
nem volt bennem tartás sosem még a patkánynak se
kellek

nem lett belőlem semmisem nagy vágyakkal indultam papírjaim
mind látszatok tanulni lusta voltam inkább mindenféle
kocsmába mentem barátokkal akiknek fizethettem ezért dolgoztam
hogy másoknak fizessek hogy a szeretetüket megvegyem aprópénz
nem számít csak az életem most is ezt csinálom mi lesz ha
nem lesz még a patkánynak se kellek

nincs lakásom nincs házam nincs otthonom nincs annyi
helyem hogy a könyveimet kitegyem kartondobozban van
az életem mintha már meg is haltam volna hagyatékom mint
apámé tizenhat kartondoboz benne poros könyvek nem olvassa
senki a pincében még a patkánynak se kellenek

még csak meg sem halhatok még csak nem is sírhatok
akkor már rossz anya leszek boldog szülőnek van
boldog gyereke alakoskodok hát nevetek hazudnom kell
hogy őszinte legyek nincs semmi baj pedig nem kaptok tőlem
semmit még lakni sincs hol de külön szobáról mesélek ahol
majd mindenki saját életet élhet nekem nem kell nincs

saját életem a patkánynak sem kellek         

Somogyi Aranka