http://prae.hu/prae/articles.php?aid=3961
Nincs a sátrunknak teteje. Leszerelték. Ettől úgy nézünk ki, mint valami Dél-Afrikai oltóközpont. És pont ugyanúgy tűz a nap. Egy csíkos ágybetét, két százforintos-boltos-mintás napozó, egy lila-pink piknikpléd a poros kőmorzsalékon. Van még egy firkált-fehér védelmi esernyőnk, mindig más ül alá. Egy krokodil van rajta, mint a molinón.Páran toporognak a sátor előtt, ők a mi fix embereink. Nézik az órájukat. Nézik az órájukat! Hogy mikor kezdünk. Gyertek fürödni a lélekkel! Gyertek, az irodalom szexi! Agit-pop Gerner-motívumok. Havasi Attila rézfaszújára gondol? Azzal kezdünk ugyanis (Dal a Rézfaszú Bagolyról).
Gerner Csaba kérdezi Lakatos Istvánt
A fogasokon táncolnak a Lencsilányok, hiába szomorú a szemük. Lakatos Istvánt Gerner Csaba kérdezi, és úgy vezeti fel, hogy a rajzok őt a Karácsonyi lidércnyomás című mesére emlékeztetik. Miből táplálkozik a stílus, mesevilág, lidércnyomás? Lakatos elmondja, hogy ez a mese sokkal jobban benne van, mint szeretné, címke, embléma, amitől szeretne megszabadulni. Nem tanult rajzolni, innen ezt lop el, onnan azt. Mindent úgy rajzol meg, ahogy akar, mert nem ismeri a szabályokat. Hogy ezek mangába hajló lények, anime figurák lennének, azt mondja, véletlen a hasonlóság, mert nem szereti – de ha senki nem hallja, akkor megsúgja, igen, azért van bennük valami a vonásaikból. Még személyesebb hang arról, hogy most mit csinál: Három hónapnál tovább soha nem látom az életemet. Azzal foglalkozom, ami van. A lány ne hajtson el, a Lencsilány idején ez volt a cél. Most ilyen sincs. Nincs kultúrája ma Magyarországon a képregényrajzolásnak – kialakulnak ugyan a kis mókusőrsök, egyik utálja a másikat, vagyunk hozzá elegen. Ha valaki képregényt akar rajzolni, publikálni, kicseszik magával. Szeretnék mesekönyveket illusztrálni. A képnek és a szövegnek szervesen össze kell fonódnia. Bárki lehet marha jó rajzoló. De ha nincs dinamika benne, nincs lelke, sodrása, nem működik. Hangulat kell, meg a szemek, hogy megláthasd mögötte a lelket. Elmeséli, hogy nyár végére fejezi be újabb regényét, az illusztrált meseregényt, a Dobozvárost, ami jó hosszú lesz, mert csak írta, írta, és egyre hosszabb lett. Nem korszakai, inkább típusai vannak a rajzainak. Fekete-fehér a Lencsilány, színesek a Műútban megjelentek. Megint mások a megrendelésre készülőek, azokon mosolyognak a figurák, a többin nem. Azt is mondja, hogy szeretne festeni, de nem tud, rajzolni is szeretne megtanulni, rendesen, a technikákat. Tussal rajzol, ahol meg sok a barna, ott fapáccal. Mostanában akvarellel kísérletezget. A hitvallás pedig: a képregényműfajban van hitem. Főként, hogy én vagyok az egyetlen, aki az irodalom felől közelíti meg a rajzot. Ez irodalmi műfaj, szeretném hinni. Egy menedzser azért nem ártana. Végül a még létező, már halni kezdődő blogról, az Előszezon csoportról. Toroczkay Andrással – Batman és az angyalok – együtt dolgoztak valamikor. Egy konténerben viaszfejeket, kezeket, lábakat öntöttek – Harrison Ford arcát belülről láthatták –, ekkor mondta Toroczkay, hogy csatlakozzon egyetlen képregényrajzolóként tucatnyi költőhöz. A már nem létező Szörnyek az ágy alatt című saját blogjával kapcsolatban: ha kidobnak, törlöm magam mindenhonnan. „Fájdalom, keserűség, kétségbeesés”. Lábat nem tudok rajzolni. Lábfejet tudok, ami fölötte van, nehezebb. Tudok rendőrt is, egyszer túl közeli volt a határidő, 6 órát aludtam egy héten – ugyan félig önkívületben, de sikerült.
Harmadik világ
Nagyon kevés szünet után a prae.hu internetes portál mutatkozik be. Szerzőikkel, Nemes Z. Márióval, Nagy Mártával és Simon Mártonnal Somogyi Aranka beszélget. Simon szerint a net-irodalom egészen más funkciót tölt be, mint a nyomtatott: hiánypótló, szem előtt van, könnyen kezelhető. A nyomtatott folyóiratok szerepével azonban egyre kevéssé van tisztában. Nemes Z. egyetért, miszerint a szépirodalom egyre nagyobb teret nyer a hálón, szövegből is egyre több kerül föl. De működik a kimondatlan előítélet: nem annyira érvényes felület, mint a nyomtatott, ezért másodközlésként tekintenek a netes felületekre. Maga szívesen ad akár elsőközlésre is. És, hogy mi fog történni? Fene tudja, mondja, ezt most még nem látni, de nem fog eltűnni a könyv, mint ahogy a bakelit sem, csak módosult, nem mint elsődleges hordozó, hanem mint értéket képviselő esztétikai tárgy maradnak meg. Nagy Márta számára egyenértékű a kétféle publikáció. A prae.hu-ra fél éve ír, személyes ismeretség alapján, mivel kifejezetten színvonalasnak tartotta. Nemes Z. szerint a portál összkulturális szövegkínálatot nyújt, a Prae folyóirat viszont hagyományos, nyomtatott szövegstruktúrában működik, mely hamarosan megújul, magazinosabb, pörgősebb lesz. Játékos szabadságot ad az internetes megjelenés, individuálisabb lehet a szöveg, a blogos felületek párbeszédesek, ettől izgalmasabbak. Simon még a prae.hu-ról elmondja, hogy az elsődlegesen nem szépirodalmi szövegeket közöl, csak valami apropóján – tudósítások, kritikák, interjúk – jelenhet meg szöveg, szövegrészlet. Ezután felolvas egy verset, amit a neten publikált először, a Mint mindig, utoljára címűt. Különös választás, mondhatni koincidencia, mi is ezt olvastuk közösen tegnapelőtt. Tényleg? Tökjó. Majd utána hozzatok zavarba, jó? Ez a reakció. Jól jön utána a Meg se történt. Nagy Mártának blogja volt, azon közölt, de mást olvas fel, mint az ott megjelentet, a Szobor a Kerepesi temetőbent és a Szaxofonszólót. Nemes Z. a neten közölt Látogatót és a Múmiát.
Somogyi Aranka beszélget Nemes Z. Márióval, Nagy Mártával és Simon Mártonnal
Szó esik még a JAK-ról, ami összeköt. Nagy Márta elmondja: a JAK titkáraként dolgozom. Ez a munkahelyem, eléggé összefonódunk tehát. Nemes Z.: én ilyen szubjektív sztorikat nem tudok a JAK iránti szeretetemről. Simon: nem voltam még JAK táborban, független akartam lenni, aztán rájöttem, hogy nem a JAK-elnök a sátán, megnéztem ugyanis közelről, és be is léptem.
Még egy kör olvasás zárásképpen. Simon És még egy délelőtt: „Szédültem, / hiányoztál, és mire kiértem az udvarra, arra gondoltam, / hogy ez az egész: én, a fák, ez a kert, ez a szombat, minden, / ez valószínűleg nincs, nem is volt soha, nem lesz”. Nagy System Error: „Biztosított sírig tartó közönyéről; / én megnyugtattam, az érzés kölcsönös. –-System Error, abba kell hagyni, el a sátrat, mert jön a kommandó, a rohamosok, visszarakni a kupolát. Megtiporják a laptopot, fölborítják az asztalokat, de csak nem megy. Egymásra állnak, mint a cirkuszban. Nem megy. Egy partvisnyél elég lenne. Klassz csávók klassz pólóban. Lakatos Pistivel megirigyeljük. És a napszemüvegüket. Sikerül végre. Visszamegyünk.–- Nem áll jól nekem a csábítás, ahogy a bűn sem, / de ha már itt vagyok, állom a szavam. Bármit kérhetsz, / megteszem neked”. Nemes Z. Piros víz: „A törpék fejüket lógatva bolyongtak az állattemetőben, nem tudták, mit tépjenek ki fájdalmunkban, inkább virágot szedtek a sírokról, de Zsuzsi immár a diáké volt. Hát legyen ez mégis a harag napja, mondták a törpék”.
Palágyi Ildikó Brigitta és Kupa Julcsi fogják közre Garaczi Lászlót és Nagy Ildikó Noémit
Járok egy kört. Vad fruttik nyomják jobbról, Ganxsta tipor balról, a fogam között meg roszog a homok. Tolok ellene egy hamburgert, elég retro, vettem fesztiválkártyával, baromi egyszerű, csak odaérinted, odaérinteni mindig könnyű. Mellettem a vörös fickó, aki tegnap is minket hallgatott, meg ma is beült a Garaczira. Apropó Garaczi. Palágyi Ildikó Brigitta és Kupa Julcsi fogják közre, plusz Ninit (Nagy Ildikó Noémi). Azzal kezdik, hogy örömmel jönnek (jövőre is). Garaczi: A drámaírás különbözik a próza-, versírástól, nehéz, ha nem állsz kapcsolatban színházzal, dramaturggal. Felkérésre születnek, első darabom is így, Dobák Lívia keresett meg, ösztöndíjat kaptam. Ha más nincs, pályázatra írom a szövegeket, ez esetben is van motiváció. Alföldi Róbert azt mondta tíz írónak, hogy osszák szét egymás között a Tízparancsolatot. Azt éreztem, mindenképpen a Ne paráználkodj!-ot kell megszereznem. Azt hittem, elkeseredett harc fog folyni érte, de könnyen lett az enyém. Nehezen tudom elképzelni, hogy rendezzek is, alkalmatlannak találom magam. Azért lettem író, hogy ne kelljen emberek közé mennem. Mondja Garaczi nagy vígan a VOLT fesztivál kellős közepében.
Nini: Laci szeretné, hogy legyenek drámaírói ambícióim. Próbáltam, de nem tartok még ott írói fejlődésben, a novella és a regény között vagyok. Dialógusíró készségemet fejlesztem a novelláimban. Az Eggyétörve című kötetemmel meglepően sokan foglalkoztak a nyomtatott és netes irodalomban egyformán. A fanyalgó kritikák is sokat segítettek más olvasatukkal, látásmódjukkal. Fordítással foglalkozom most, sok, egymás mellé tevődő alkalmi munkával, amiből nem lehet egyszer csak magyarul írásra váltani. Ösztöndíjat kaptam, írhatom a regényemet, nem lesz más dolgom, és hurrá. Az emigráns magyar élet, és a déli amerikai régió története lesz a témája. Olvasnak, először Nini, majd Garaczi. Lélegezz velem!: „A tea csorgott le a kanna oldalán. Néztem Ritát. Nyitott szájjal aludt. Feje egy ropis zacskón. Kihúztam egy ropit, beleakadt a hajába”. Pézsé és baobab: „Féltem az emberektől, egyetlen kincsemnek azt a papírzsebkendőt tekintettem, amire Allen Ginsberg írta rá a goranga szót egy Hobo Blues Band koncert szünetében”.
Nini: Laci szeretné, hogy legyenek drámaírói ambícióim. Próbáltam, de nem tartok még ott írói fejlődésben, a novella és a regény között vagyok. Dialógusíró készségemet fejlesztem a novelláimban. Az Eggyétörve című kötetemmel meglepően sokan foglalkoztak a nyomtatott és netes irodalomban egyformán. A fanyalgó kritikák is sokat segítettek más olvasatukkal, látásmódjukkal. Fordítással foglalkozom most, sok, egymás mellé tevődő alkalmi munkával, amiből nem lehet egyszer csak magyarul írásra váltani. Ösztöndíjat kaptam, írhatom a regényemet, nem lesz más dolgom, és hurrá. Az emigráns magyar élet, és a déli amerikai régió története lesz a témája. Olvasnak, először Nini, majd Garaczi. Lélegezz velem!: „A tea csorgott le a kanna oldalán. Néztem Ritát. Nyitott szájjal aludt. Feje egy ropis zacskón. Kihúztam egy ropit, beleakadt a hajába”. Pézsé és baobab: „Féltem az emberektől, egyetlen kincsemnek azt a papírzsebkendőt tekintettem, amire Allen Ginsberg írta rá a goranga szót egy Hobo Blues Band koncert szünetében”.
Még egy kis felolvasószínház: Nagy Ildikó Noémi, Tallér Edina, Jászberényi és Gerner. Garaczi elmondja, hogy a Szépet fogtok álmodni! Az imént említett felkérésre, a paráznaság témájára íródott. Ez itt a második felolvasószínházi premier. Az első a Nemzetiben volt, utóbb Gigor Attila javaslatait is figyelembe véve. Az új kommunikációs lehetőségeket használta fel a szövegben, felismerve, hogy a teleinformatikus forradalom adta lehetőségeket jól tudná használni a színház, ezért döntött egy ilyen dimenzió mellett. Nem reális fizikai térben játszódik a darab, sőt még csak nem is a saját cseteléseit írta meg. Kedvenc darabjai Stúdió K. Woyzeckje, és Taganka a '80-as évek elejéről, mostanában pedig Pintér Béla és a Krétakörösök. Volt néhány jelenet. „Történik egy meleg júniusi hétvégén”. Majdnem. És van benne Ákos, Bea, Laura Graf. Bea: És ahogy így fogom a kezemben (a telefon rezegni kezd), / rezegni kezd, és jön egy üzenet ettől a Laurától. / „Kívánlak.” / (Ákosnak) Jött egy sms-ed. / „Kívánlak.” / Küldő: Laura Graf. / Ákos elveszi a telefont, megnézi az üzenetet. / Bea: Nem akarsz nekem valamit elmondani? / Ákos: Úgy volt, hogy, szóval először inkább csak ilyen jópofa / dolognak tűnt. Aztán már egyre inkább ilyen izé”.
Garaczi László
Dalriadára épp odaérsz. Vagy Rutkai Borira. Húzol előtte pulóvert, hosszú gatyát. Sálat. Dzsekit. Veszel kártyán főtt kukoricát. Hozzá mézes málna. De sör biztos. Azt azért nem remélem, hogy ma is, mint a Kiscsillagon, körbevesz négy (beszívott, édes) félmeztelen húszéves. És azt ordítja: Is-ten-nő! Is-ten-nő! Is-ten-nő!
