Látlak magam előtt benneteket. Kezek a magasban, ujjak helyes metálcsigában. És már ti is tudjátok, hogy kell olvasni velünk jó hangosan. Filozofikus nyugalommal. Szöveghűen. Várady Szabolcs Filozófiai töredékét például A lábról, melyben kérdéssé teszi, „hogy a lábra kelt láb viszont min áll?”, néha újrakezdjük. Szabó Lőrinc álmát, vagyis Dsuang Dsziét, vagyis a lepkéét, elmondjuk még egyszer. Simon Márton koszos tükreiben látjuk meg egymás száját a Kínaiban, beszélünk vagy „csak egy közhely, meg mi ketten”?
A teljes cikk:
2010.07.04. 22:41
Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://hajtukanyar.blog.hu/api/trackback/id/tr212129645
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.