életem maradékát morzsolom észre se
veszed vége nem lesznek hajnali séták a
városligeti tónál szeretkezés után hideg reggeli
sör a széchenyi hegyen újságolvasás
közben gyengéd érintés szenvedély a
konyhaszekrénynek döntve vagy a dohos
pincében nagyapám katonaládáját
nyikorgatva miközben fent a pókháló
elhomályosul nem kapaszkodik
hajamba senki ujja cibálva tépve
bódulatból nem jut csak néha egy morzsa
ha egyáltalán merem nevetségessé tenni
magam
*
gyufaszálakat tördelek vendéglői fogpiszkálókat harminc éve a könyvlapok sarkait sodortam fel aztán sajnálni kezdtem a könyvet foggal téptem szét a zsebkendőimet a papírzsebkendőt a tenyerembe gyűrve gyúrom amíg a nedvességtől szét nem foszlik a grafitceruzák végét szálkásra rágtam gyerekkoromban az iskolaköpenyem övét is rojtosra a copfom végét pödörgettem hajszakadásig most az ikeában vett parafa poháralátéteket morzsolgatom a konyhaasztalnál
*
a gyerekek elutaztak egy hétre az apjukkal most
indultak a balatonra nem érzek
semmit enyhe nyomás a gyomorban
csak később indul el fölfelé már jól ismerem
ahogy polipként fonódik belső szerveimre
először gyengéden belém simul szorítása szinte
észrevehetetlen csak lassan válik elviselhetetlenné
és kezdem számolni az órákat mindent
elterveztem hogy ne hagyjam felügyelet nélkül
magam holnap a keresztfiammal vacsorázom
hétfőn irodalmi szeminárium kedden a
pszichológusom csak négy napra kell
kitalálnom valamit ami mint kötélen a csomó
segít előrekúszni a másodperceken
vasárnapig most még a reggeli
maradványait számolom fel mosogatok felsöpröm
a földről a leszórt morzsákat csak tizennégy
óra marad ebből a napból
veszed vége nem lesznek hajnali séták a
városligeti tónál szeretkezés után hideg reggeli
sör a széchenyi hegyen újságolvasás
közben gyengéd érintés szenvedély a
konyhaszekrénynek döntve vagy a dohos
pincében nagyapám katonaládáját
nyikorgatva miközben fent a pókháló
elhomályosul nem kapaszkodik
hajamba senki ujja cibálva tépve
bódulatból nem jut csak néha egy morzsa
ha egyáltalán merem nevetségessé tenni
magam
*
gyufaszálakat tördelek vendéglői fogpiszkálókat harminc éve a könyvlapok sarkait sodortam fel aztán sajnálni kezdtem a könyvet foggal téptem szét a zsebkendőimet a papírzsebkendőt a tenyerembe gyűrve gyúrom amíg a nedvességtől szét nem foszlik a grafitceruzák végét szálkásra rágtam gyerekkoromban az iskolaköpenyem övét is rojtosra a copfom végét pödörgettem hajszakadásig most az ikeában vett parafa poháralátéteket morzsolgatom a konyhaasztalnál
*
a gyerekek elutaztak egy hétre az apjukkal most
indultak a balatonra nem érzek
semmit enyhe nyomás a gyomorban
csak később indul el fölfelé már jól ismerem
ahogy polipként fonódik belső szerveimre
először gyengéden belém simul szorítása szinte
észrevehetetlen csak lassan válik elviselhetetlenné
és kezdem számolni az órákat mindent
elterveztem hogy ne hagyjam felügyelet nélkül
magam holnap a keresztfiammal vacsorázom
hétfőn irodalmi szeminárium kedden a
pszichológusom csak négy napra kell
kitalálnom valamit ami mint kötélen a csomó
segít előrekúszni a másodperceken
vasárnapig most még a reggeli
maradványait számolom fel mosogatok felsöpröm
a földről a leszórt morzsákat csak tizennégy
óra marad ebből a napból
Somogyi Aranka
