összeszorítja az öklét ujjai közül szivárog a múlt felmosólé
vagy ribizlidzsem a linóleumra csöppen egy-egy
magokkal kevert pletty
megkülönbözteti az elegáns kéztartás barna házikabát
saját kezűleg barkácsolt hatalmas ágy
akkoriban még nem volt szokás
nagy ágyban feküdni heverő kilencvenszer száznyolcvan
házaspároknak összetolva a résben a nászajándékba kapott
kockás pléd összehajtogatva
ölelkezés közben ügyeskedni kell hogy sikerüljön az ágyakat
valahogy egymás mellett tartani
mindig a legsikamlósabb résznél csúszik szét eleinte kuncogás
röhögés később csöndesül a rutin megoldja balkéz
a fényesre politúrozott ágyvégen
jobbja a csípőt szorítja keményen koncentrál a következő
lökésnél az ágylábak szétcsúsznak ez volt az utolsó esély
hogy összejöjjön
nézi ahogy alszik vagy ahogy a nap felkel a bocskai úti házak
felett a fákon madarak csicseregnek egyedül hallgatja
aztán újra felébred a pirítós illatára
idegen fürdőköpenyben közelít a konyha felé vaj és lekvár
az asztalon porcelán tányérkák ribizlidzsem ezüstkanál
tegnap még nem tudta hogy nem csak reggel
reggeli is lesz feltámadáskor
