Ha kalandba bocsátkoznék Önnel, gondolja csak végig, micsoda láncreakció követné egyetlen pillanatnyi meggondolatlanságunkat. De én jobban szeretem egyszerű kis életem apró bosszúságait és örömeit. Jobban szeretem a papucsomat és a barátságos tüzet a kandallómban, mint az Ön illatos testét. Ez egy egészen más tűz. Hatalmas veszélyeket rejt. Kockáztatnánk az otthonunkat, gyerekeinket és a tisztességünket. És nem vezetne egyáltalán semmire. Menjen Susan, menjen, hagyjon békén, mondta Erneman doktor úr a fiatal lánynak, miután az szerelmet vallott neki, ez egy filmben volt. Sokáig azt hittem, könyvekből megtanulhatok mindent, hogy megtanulok majd élni.  Figyelni kell a jelekre. Miért épp akkor talál meg egy könyv vagy egy film, amikor, ennek jelentősége van?

Maga szeret engem, mondja a lány. Nem, nem szeretem, tagad a férfi, de szeretném, ha megérinthetném, hogy a tüze feleméssze az egyhangúságomat, hogy eloszlassa szürke hétköznapok ködét, amely elmémre telepedett, és csak úgy nem száll fel. Közhelyes, ostoba, nevetséges mindez. Erre a lány: Ne beszéljen, csókoljon meg! Nem, nem, nem, nem, nem, nem, nem, válaszol a doktor, milyen ismerős mondat ez, már hallottam, sőt nekem mondták, pontosabban nekem így: nem, nem és nem több. Akkor is elidegeníthetetlen jogom unalmasnak lenni. Eddigi kísérleteim rendre katasztrófába torkolltak, nem akarom, folytatta Erneman. Ezt így nem folytatom.

Ha az életet én írom, könyv, film, zene, vagy egy kép csak segítség, mindig tudjam, nem vagyok egyedül. Szeretem azt gondolni, férfi és nő között az érintés az első tekintettel kezdődik, hogy a szavak lassúak, homályosak és hazugok, a tekintet pedig őszinte és öntudatlan.

Ha hűtlen leszek, bűntudat és lelkiismeret furdalás nélkül teszem majd.  Ha pokolra jutok, maga a legjobb társaság hozzá. Magammal hordoztam az illatát, magáról álmodoztam, sóvárogtam. Olyan volt, mint maga a nyár. Most magázódunk, azért, mert így akarom. Mert az a költő jut eszembe, aki írt hozzám egy verset, Magázok a címe. Mint nappal az éjszakához, bé az ához, pocokszeg a gerendához, szél hajához, úgy jöttem én magához, ennyire emlékszem belőle.

Néha annyira unlak, és unom magamat is, hogy köpni tudnék, de a véremben vagy, a bőröm alatt, a halántékomban lüktetsz. Nagyon ritka a felnőtt férfi, így a nő a számára legmegfelelőbb gyermeket választja. Felnőtt nemiszervvel.

De ha igaz, hogy a hitvesi ágy minden szerelem halála, és amikor a miénk is az lesz, mert a szerelem csak egy fáradságos grimasz, ami ásításban végződik, na akkor mindenki bekaphatja.²

¹ részlet a Ha belefulladsz, megöllek című regényből

² Ingmar Bergman Szerelmi lecke című filmje alapján.