A reggel a Dolce Cafféban ér egy forró csoki társaságában, majd minden sietség nélkül fel a civil zónába. Az irodalmi sátor az elmúlt napok katasztrófa sújtotta összképe után egész rendezett képet mutat. Kis cetli vár az asztalon Nini, Garaczi Laci és Julcsi aláírásával, plussz egy szívecske, mellette levél Judittól. Somolyogva teszek veszek, csendes rutinnal telik már az idő, két hullámban futnak be a többiek, nyit a sátor.

Verscsápolás népszerűsége ma is növekszik, egyre több járókelőt kapok félszeg hallgatózáson: hogyan kell totál más irányba nézve mégis vigyorogni A rézfaszú bagoly sorain. Leül mellém egy pár, Kukorellyt olvasunk, a név hallatán felcsillana nő szeme: "Jajj, ez ilyen káromkodós csávó!" A vers a Samunadrágból: Rép. Ginere előlép keresztapává és felkonferálja a Spanyolhátha formációt, gyorsan javít: Spanyolnátha.

Berka Attila és Székelyhidi Zsolt azonnal csapnak a lecsóba, bármi sablonnal nehezen egyeztethető fellépésük nem mentes egy piros, nyakba akasztós gyermekszintetizátortól, versektől, rövidprózáktól, és olyan fél liter sör módos elfogyasztásától. A performansz ennek megfelelően addig tart, amíg van szöveg, sör vagy le nem merül a szintetizátor, ebből az első következik be legelébb, helyette Ágota próbálja kérdéseivel zavarba ejteni a párost. Sikertelenül, zavarba ejtik ők magukat és egymást készséggel a Spanyolnátha által kiadott kötetek pontos felsorolásával. Időbeosztás és életmód összefüggéseibe nyerünk betekintést, net és print vége nincs párharcáról pár gondolat, alteregókról emlékezünk meg, majd a vendégek zárják a befejező mondatokat: "Szal, akkor igyunk szerintem, nem?"

Rövid szünet, aztán Hajtűkanyarozunk, Julcsi, Brigi, Edina és Aranka olvasnak fel, a minimális moderálást Edina vállalja magára. Eklektikus a szöveghangulat, Julcsinál szerelmes fiatal érzelemvihara dúl, Brigit álmában leszarja egy felhergelt kanca, Edina fesztiválhangulatra való tekintettel negyvenes party-arcról regél, Aranka zárja a sort egy letisztultan is orrba vágó halál verssel.

Kvízünkre sorsolunk nyereményt, a közönség soraiból húzatunk, Julcsi ellenőrzi jók-e a válaszok, majd végül megvan a győztes, e-mailen kap értesítést: a SOHO hotel várja szeretettel egy all inclusive éjszakára. Felolvasószínházban ma Edina Egy perccel továbbja kerül terítékre, Jászberényi mellé Julcsi társul a nő szerepére, bár a rend kedvéért be is mondják, ki a nő, ki a férfi. Ezzel vége is az idei VOLT fesztiválos szereplésünknek, fellélegzünk, páran már menni kényszerülnek, marad, aki marad tartani a frontot. Jövőre ugyanitt, azaz, addigra már a nagyszínpadon.

Távollétében Jászberényi nyer egy pólót, tőle függetlenül szürke, fonott szegélyes pulcsi keresi gazdáját. Én elmegyek hajat mosni a panzióba, onnét vissza Brigivel és koncertek, várakozás közben állunk körben a nagyszínpad mellett, heten focizunk egy megürült fél literes műanyagflaskával, aztán 30 seconds to marsh. Részemről ez szociális látogatás, a mai napig se nem láttam, se nem hallottam semmit a formációról, de a közönségkezelés fenntartás nélkül győz meg: a nép guggol, integet, énekel, ugrál, vagy harminc embert küld fel a színpadra, mindezt kultúráltan, felkérésre és engedéllyel. Koncert közben áll meg előttün egy srác, két kézzel markolja vállon egy társunkat, a fény felé fordítja: "Te az én csajom vagy, igaz?". Nem nyert, megy tovább.

Visszafelé jövet leszakadok, az MR2 felől jó zenét sodor a szél, két szám között érek oda, az énekes csaj éppen segítséget kér, a méhek metaforájával énekelne az udvarlásról, a közönségtől kéne hangos "bzz" ráhangolódásként. Én azonnal Garacziékra gondolok és a tegnapi felolvasásra, elfog a röhöghetnék, maradok. Később harapok valamit, kezemben pizzaszelet, mégis kissé kapatos csávó kínál meg alkarnyi hosszú óriáspalacsintával. Finom. A srác erre leül mellém, élvetegen piszkálgatja a kifolydogáló tölteléket, majd felröhög: "Höhö, kinyílt a picsája!". Később otthagyja a mobilját, én kérek egy forró csokit, kapok egy ingyen tiramisut, ettől kedvet a jótettekhez: leadom a talált tárgyaknál a telefont. Benézek Supernemre, felszednek a többiek, lassan pakolni kéne, a hajnali hatos vonatot szúrtuk ki, hátha nem lesznek olyan baromi sokan. A város felé hömpölygő zarándoklatot elnézve, tévedtünk.

http://www.facebook.com/profile.php?id=1769726879#!/notes/bori-korom/volt-tag-vier/10150223683996588

Szerző: Palágyi Ildikó Brigitta  2011.07.04. 23:44 Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://hajtukanyar.blog.hu/api/trackback/id/tr663040121

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.