összeszorítja az öklét ujjai közül szivárog a múlt felmosólé
vagy ribizlidzsem a linóleumra csöppen egy-egy
magokkal kevert pletty
 
megkülönbözteti az elegáns kéztartás barna házikabát
saját kezűleg barkácsolt hatalmas ágy
akkoriban még nem volt szokás
 
nagy ágyban feküdni heverő kilencvenszer száznyolcvan
házaspároknak összetolva a résben a nászajándékba kapott
kockás pléd összehajtogatva
 
ölelkezés közben ügyeskedni kell hogy sikerüljön az ágyakat
valahogy egymás mellett tartani
 
mindig a legsikamlósabb résznél csúszik szét eleinte kuncogás
röhögés később csöndesül a rutin megoldja balkéz
a fényesre politúrozott ágyvégen
 
jobbja a csípőt szorítja keményen koncentrál a következő
lökésnél az ágylábak szétcsúsznak ez volt az utolsó esély
hogy összejöjjön
 
nézi ahogy alszik vagy ahogy a nap felkel a bocskai úti házak
felett a fákon madarak csicseregnek egyedül hallgatja
aztán újra felébred a pirítós illatára
 
idegen fürdőköpenyben közelít a konyha felé vaj és lekvár
az asztalon porcelán tányérkák ribizlidzsem ezüstkanál
tegnap még nem tudta hogy nem csak reggel
 
reggeli is lesz feltámadáskor
 
Szerző: Somogyi Aranka  2010.07.19. 13:12 Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://hajtukanyar.blog.hu/api/trackback/id/tr822160929

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.