Halálos napunk van - legalábbis mai verstematikánk szerint. Csápoljuk a rímeket és csápolnak velünk. Hangosan olvassuk Pollágh Péter dalát a Dédiről, velünk szemben a véradó buszból kinéznek, amikor abbahagyjuk. Könnyebben folyik a vér, ha „Apa, Cuka s Fundaluka” szól a fülükbe, „ahogy ez dukál”. Weöres Haláltánc-át egy kalapos fiú lerakja a földre, fölé hajol, átéli teljesen, „Amíg éltem, legény voltam,/ leányokat csiklandoztam./ Hegyes bajszom szálai közt/ giliszta túr a homokban”. Tandoritól megcsapja a hűvös a bikiniben, napon ücsörgő lányokat, „hogy zokogás kockázzon koponyádban,/ kopogjon tört szemünk dióverése”.
A teljes cikk:

http://www.prae.hu/prae/articles.php?aid=2822&cat=3

Szerző: hajtukanyar.blog  2010.07.04. 22:38 Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://hajtukanyar.blog.hu/api/trackback/id/tr122129639

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.