Látlak magam előtt benneteket. Kezek a magasban, ujjak helyes metálcsigában. És már ti is tudjátok, hogy kell olvasni velünk jó hangosan. Filozofikus nyugalommal. Szöveghűen. Várady Szabolcs Filozófiai töredékét például A lábról, melyben kérdéssé teszi, „hogy a lábra kelt láb viszont min áll?”, néha újrakezdjük. Szabó Lőrinc álmát, vagyis Dsuang Dsziét, vagyis a lepkéét, elmondjuk még egyszer. Simon Márton koszos tükreiben látjuk meg egymás száját a Kínaiban, beszélünk vagy „csak egy közhely, meg mi ketten”?
A teljes cikk:

http://www.prae.hu/prae/articles.php?aid=2828

Szerző: hajtukanyar.blog  2010.07.04. 22:41 Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://hajtukanyar.blog.hu/api/trackback/id/tr272129645

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.